Szerző: Barby

Reggel kb. fél 10-kor ébredtem arra, hogy valakik beszélgetnek.
-    Hogy ébresszük fel? Leöntsük vízzel?- kérdezte Billtől Tom
-    Szerintem nem szükséges, de azért kösz és Jó Reggelt!- szólaltam meg mérgesen.
-    Jó reggelt! - köszönt Bill halkan.
-    Nem rólad beszéltünk! - igyekezte magát kimenteni Tom, erre én kimentem a fürdőszobába. Volt ott egy pohár amit megtöltöttem vízzel  és kimentem.
-    Tom!-kiabáltam.
-    Itt vagyok! Mi a baj?- kérdezte, de én csak leöntöttem a vízzel.
-    Kösz!
-    Szivesen!
A többiek csak jót nevettek a látottakon. Átmentem az Esztivel közös szobánkba, átöltöztem és kimentem megreggelizni. Az ebédlőben Bill és Eszti beszélgettek.
-    Mi volt ez az előbbi?- kérdezte Eszti magyarul
-    Láttad nem? ?
-    Nem lehetne,hogy én is értsem? - nézett ránk Bill.
-    Nyugi, csak az előbbiről van szó…-mondtam
-    Jah, az jó volt!  És bocsi Tom nevében is!
-    Miért?- kérdezte Eszti és Bill elmondott mindent amíg megreggeliztem.
-    Ma hol van konci?- kérdeztem
-    Párizsban. -  válaszolt Bill
-    Pff… Hülye franciák!- szaladt ki a számon
-    Én is utálom őket! De ezzel nem csak mi vagyunk így… de nekem az amerikaiakkal is vannak kifogásaim…- szólalt meg Eszti is
-    Miért utáljátok ennyire őket?
-    Még kérdezed? A németeket és a magyarokat lassan le se szarjátok –most jöttetek véletlenül magyarországra-csak állandóan a franciák és az amerikaiak, és nem veszitek észre,hogy a hátatok mögött miket mondanak rólatok…- mondtuk felváltva Esztivel
-    Jesszusom! Mint az ikrek… befejezitek egymás mondatát… amúgy visszatérve az utálatra, majd megpróbálunk többet menni a magyarokhoz, de Németországban sokat koncertezünk!
-    Igen, de elfelejtettétek,hogy honnan indultatok?? Nah mindegy… - mondtam és felálltam az asztaltól és bementem a szobánkba. Kb. 30 perc múlva Eszti is jött.
-    Mit csináljunk?- kérdezte
-    Hallgatunk TH-t?
-    Aha.
Igaz,hogy a fiúk ott voltak velünk, és este élőben hallhattuk őket, de az más volt…  Végighallgattuk a cd-t és csak feküdtünk és gondolkoztunk,hogy sokkal jobb volt amikor nem akartak mindenáron mindenhova berobbanni a fiúk.
Délután 2 óra fele megérkeztünk a csarnokba, ahol már ott kígyózott a hosszú sor. A fiúk adtak pár autogramot, amíg mi fintorogva mentünk be a bejáraton, de azért jó volt látni a meglepődött  arcokat,hogy mit keresünk mi a fiúk turnébuszában . :-)
A koncertterem nagyon nagy volt, de mi nem lelkesedtünk különösebben érte.
-    Nem értem mi bajotok van! – mondta Gustav
-    Kérdezd meg Billt! – mondta unottan Eszti
-    Meg Tomot. –tettem hozzá és ránéztem Tomra, aki ezt észrevette és odajött hozzánk, amíg Gustav elment.
-    Még mindig haragszol? – kérdezte Tom
-    Eszti! Te hallottál valamit? Lehetséges,hogy szellemek vannak itt? Mi a száma szellemirtónak??
-    Szóval igen! De csak poén volt!
-    Poénból mindjárt hazamegyek! - mosolyodtam  el.
-    Na végre! Nem vagy szép amikor durcizol! – mondta és megölelt, majd ment a színpadra, mivel a többiek már rég várták.
Elkezdődött a próba, és mi kerestünk fenn ülőhelyet és  jobb híján énekeltünk.
-    És most következik az a szám, aminél felhívok egy lányt a színpadra! – mondta Bill a mikrofonba
-    Eszti, Barby! Nem jöttök le?
-    Én nem szeretnék most énekelni, bocsi! –mondta Eszti
-    Én meg nem fogom magam leszenvedni. – bújtam ki az éneklés alól
-    Nem is kell! Ki van készítve egy mikrofon, mert tudtuk,hogy úgyis oda fogtok ülni ?.- mosolygott Bill
-    Mikrofonba főleg nem éneklek!- mondtam- Nem jó,ha csak itt maradunk fenn és úgy éneklünk ahogy eddig?
-    Nem! Azt mi nem halljuk! Addig maradunk itt amíg le nem jön legalább az egyikőtök!
-    Akkor a koncit már le is lehet mondani ?
-    Lejössz?- kérdeztem Esztit, de csak a fejét rázta, így lementem.
Elkezdődött a Schrei és elkezdtünk Billel énekelni. A végén, amikor mentem volna vissza Esztihez, a fiúk még marasztaltak 2-3 számra, mondván nem bírnak betelni gyönyörű hangommal. Amikor a 4. számba kezdtünk bele, elhatároztam,hogy megviccelem őket. Ez a szám a Totgeliebt volt.  Elkezdett Bill énekelni, és intett,hogy én is kezdjem el. Nagyon magas hangon elkezdtem énekelni  a No,Thanx – től a Másik nemzedéket átalakítva, mivel utálom. (bocsi attól aki szereti!barby)
A fiúk csak néztek, én meg elkezdtem nevetni, letettem a mikrofont  és visszamentem Eszti mellé, közben Tom átvette Billtől a mikrofont.
-    Hát ez veszélyes volt!  De mi volt az amit énekeltél?
-    Nekem, ismerős, de nem tudom. - mondta Bill.
-    Tudom,  hogy szörnyű volt! Amúgy No, thanx Másik nemzedék majd megmutatom youtube-on, már én az anti fan változatot énekeltem.
Még sokat hülyéskedtünk a próbán. Amikor vége lett a próbának, már annyi volt az idő,hogy menni kellett készülődni, így 2 csoportra osztódtunk. A fiúk mentek az öltözőbe, mi meg a turnébuszba. A koncert is jó volt, és Bill szerencsére nem francia csajt hívott fel a színpadra, hanem Esztit,de ő nem akart egyedül menni, ezért én is mentem vele . Nagyon jó volt látni az irigységet a franciákon. Ha a nézésükkel ölni tudtak volna, akkor Bill karjai közt haltunk volna meg Esztivel. Legalább egy valami kiderült: mi utáljuk a franciákat, a franciák meg azokat akiket Bill felhív a színpadra… jah, meg minket.