Szerző: Barby

Dél körül ébredhettem. Mivel láttam, hogy Eszti még alszik, ezért gyorsan felöltöztem, és kimentem a konyhába, ahol már ott volt Georg és Gustav.
- Jó reggelt! – köszöntem
- Inkább jó delet!- vigyorgott Gustav
- Mindegy az, nekem még reggel van…  – motyogtam és főztem kávét, majd leültem beszélgetni.
- És az ikrek hol vannak?
- Elmentek boltba.- válaszolt Georg
- Értem.- mondtam, majd kb. 5 perc csend következett
- Valami baj van? – kérdeztem, mert már aggasztott, hogy senki nem szól semmit
- Nem, nincs semmi baj… - mondta Georg, majd megint pár perc szünet.
- Haragszotok valamiért? – kérdeztem ismét
- Miért haragudnánk?
- Hát, nem tudom…
- Jó reggelt! – köszönt Eszti magyarul
- Neked is! – köszöntem vissza, a fiúk meg csak néztek.
- Mi is értsük légyszi!- szóltak a fiúk, majd Eszti újra köszönt, csak angolul, majd csatlakozott hozzánk. Megint pár perc csönd, majd hallottuk, hogy nyílik az ajtó.
- Hahó! Megjöttünk! – hallottunk egy ismerős hangot
- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Esztivel, amikor beléptek az ikrek a konyhába.
- Hy! – köszönt vissza Bill mosolyogva és letette a szatyrokat amiket hozott, és leült mellénk, majd Tom is megérkezett, és ő is csatlakozott.
- Na, akkor a következő lesz a terv! Átadjuk Tomnak a konyhát abban a reményben, hogy nem csinál semmi kárt, ugyanis most ő csinálja az ebédet, de hogy mit, az legyen meglepetés, mi meg addig tv-zünk, vagy beszélgetünk…- mondta Bill
-  Csak annyit szeretnék kérni, hogy valaki reszeljen sajtot! – mondta gyorsan Tom
- Azt vállalom! Úgy szeretem nézni, ahogy a sajt kijön a lyukakon! – szólalt meg Eszti, majd mindenki elkezdett nevetni. A fiúk –Tomot kivéve- kimentek a nappaliba, én pedig megvártam Esztit. 5 perc múlva le is volt reszelve a sajt, és elindultunk kifele, de még az ajtóból visszaszóltam:
- Finom legyen a spa… -ekkor Eszti megrúgott, mire észhez tértem,és gyorsan be is fejeztem a mondatot, de  már késő volt, mert Tom is felfigyelt a „spa” szóra.
- Mi az a spa? – kérdezte
- Öhh… Hajrá spanyolok! Csak ezt akarta mondani Barby… - segített ki Eszti
- Ja, akkor jó! – mondta Tom, majd kitessékelt a konyhából, és mentünk a fiúkhoz tv-zni. Kb. 1 óra múlva:
- Én már éhes vagyok! –szólalt meg Bill
- Én is!- mondtuk egyszerre Esztivel. Bill felállt, és a konyha felé vette az irányt, majd fél perc múlva visszajött.
- Még 10 perc.- ült le újra és ismét csendben ültünk.
- Valami baj van? – kérdeztem
- Miért lenne? – kérdezett vissza Bill
-  Csak azért, mert reggel Georg és Gustav is olyan csendesek voltak, és most Te is!
- Ja, hát én csak gondolkozom…
- És min? – csatlakozott Eszti is a „faggatásba”.
- Hát, csak azon, hogy milyen lesz az élet nélkületek, ugyanis holnap után hazamentek…
- Igen, de az még soká lesz! Addig még sok mindent lehet csinálni!
- Kész a kaja! – jött ki Tom a konyhából. Gyorsan felálltunk az ágyról és siettünk a konyhába, ahol már a szépen megterített asztal várt.
- Spagetti! – mondtam, és próbáltam meglepődött arcot vágni. Leültünk, és elkezdtünk enni. Egyszer Tom váratlanul megszólalt:
- Tudtátok, hogy a specialitásom a spagetti, és, hogy azt fogom főzni… Ugye? – nézett ránk…
- Hát… igen, tudtuk… - mondta Eszti halkan.
- Hát, igen, az igazi fanjaink!
- Ezt mindenki tudja! – mondtam
- Igen, de csak a legjobbak tölthettek velünk 2 hetet! – szólt bele Gustav is. Mi erre Esztivel csak elmosolyodtunk és folytattuk a kajálást, és a beszélgetést:) Amikor már teleettük magunkat, Esztivel összeszedtük a tányérokat, és elmosogattunk, majd kiültünk egy kicsit a kertbe fél óráig pihizni, és utána elindultunk megnézni a várost. Megmutatták az ikrek a „híres” buszmegállót, a régi házukat, és még sok mindent. Csináltunk sok- sok közös képet, majd este egy étterembe ültünk be vacsorázni. A fiúk nagyot néztek, amikor saláta-ásványvíz helyett sült krumplit, rántott húst és kólát rendeltünk.
- Nem azt mondtad egy interjúban, Bill, hogy nem szereted, ha valaki a közeledben salátát eszik?- kérdeztem
- Öh… de
- Remélem, hogy hoztatok pénzt, és nem kell a mosdó ablakán kimenekülnöd, Bill! – mondta Eszti is
- Huhh… Ti tényleg tudtok rólunk sok mindent! Rólam is mondjatok valamit! – mondta Tom
- Egyszer pár haveroddal elkötötted a nevelőapád kocsiját, és a fának ütköztetek. Nem esett bajotok, de a kocsin lett egy nagy horpadás, és máig azt hiszi, hogy az valaki más okozta. – mondtam
- Akkor már arra is kíváncsi vagyok, hogy rólam milyen cikis sztorit tudtok elmondani! – mondta Gustav is.
- Hát, volt egy matektanárnőd, akibe belezúgtál, és sokszor kaptad magad azon, hogy már nem a számokra figyelsz, hanem rá!- Eszti
- Most én következem! – Georg
- Kb. 8 évesen vitába keveredtél a szomszéd fiúval, aki elkezdett menekülni előled. Annyira idegesített, hogy felkaptál egy követ és a srác felé dobtad, de az egy kocsi lámpáját találta el. Leléceltél amilyen gyorsan csak lehetett…
-  Akkor nektek már nem kell a cikis sztorijainkat mesélni! – mosolygott Bill, közben kihozták a kaját, és megvacsiztunk, utána még sétáltunk egy kicsit, és kb. 10-re hazakeveredtünk, és leültünk a nappaliba.
- Kértek valamit inni? – kérdezte Tom. A fiúk Red Bullt, ittak, mi pedig Esztivel sprite-ot.
Pár perc után a fiúknál még legurult 2-3 doboz energia ital amitől kellően be is pörögtek. Annyira, hogy még az ikrek tartottak is nekünk egy kis magán koncertet is, aztán 2- ig hülyültünk, és eszünkbe jutott, hogy msn címet kéne cserélni, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot, mert telefonon elég drága lenne.
- Nincs msn címetek, ugye? – kérdezte Eszti
- Na, jó van msn címünk, de ezt nem kell másnak tudnia! – mondta Bill
- Ha hazamentünk, azonnal szétkürtöljük!- nevetett Eszti
- Jaja! Már tudom is, hogy mit fogok írni a levélbe amit elküldök a Bravo-nak meg a Popcorn-nak. – nevettem én is :)
- Hát, igen! Szörnyűek vagytok! Mi megbízunk bennetek, Ti meg mindent kitálaltok a sajtónak!- mondta Tom
- Ez van… -mondtam, majd egyszerre ejtettük ki Esztivel a szánkon: Sprite. Erre megint nagy nevetésben törtünk ki. Hajnali fél 5 volt, mire az ágyba keveredtünk. Végül is tök jól végződött ez  a nap is!